Tudástár

Mi az a pacemaker?

A pacemaker, vagyis szívritmus-szabályozó, egy implantátum, amely elektródákkal kapcsolódik a szívhez, és saját elektromos impulzusaival vezérli a szívizmok összehúzódását. Egy olyan eszközről van tehát szó, mely képes összehúzódásra serkenteni a szívizmot akkor is, amikor a szív saját ingerületvezető rendszere valamilyen okból erre nem képes.

Kinek van szükséges pacemakerre?

A pacemaker beültetést igénylő betegségek közös jellemzője az ingerületképzés vagy az ingerületvezetés rendellenessége. Ahhoz, hogy megértsük, miért szükséges bizonyos esetekben pacemakert beültetni, először meg kell ismerkednünk a szív saját ingerképző és ingerületvezető rendszerével.

Az egészséges szívizom összehúzádásáért egy elektromos impulzus a felelős, mely a sinus csomóban születik meg. Az ingerület ezután az AV csomón keresztül terjed a kamrákra. Ezt az ismétlődő elektromos aktivitást jeleníti meg az EKG, vagyis az elektrokardiogram. Az ingerületképzésért tehát a sinus csomó felel, mely a jobb pitvarban található. Az ingerület innen terjed a pitvarokra, azok összehúzódását váltva ki.

A pitvarokról normális szívben az ingerület csak késleltetéssel tud a kamrákra terjedni, az ún. AV csomó, másnéven pitvarkamrai csomón keresztül. Ez a pitvarkamrai csomó az aktuális szükségleteknek megfelelően “lassítja” az ingerület terjedését, mintegy időt hagyva az elektromos aktivitásnál jelentősen lassabb véráramlásra. A késleltetést követően az ingerület aktiválja a kamrákat, melyek a szív pumpafunkcióját biztosítják, egyszerűbben fogalmazva, a szívünk ekkor megdobban. Ezt a folyamatot szemlélteti az alábbi animáció.

Pacemaker beültetésére akkor van szükség, amikor a fenti rendszer valamely eleme megsérül. Ez eredményheti, hogy az ingerület meg sem születik a sinus csomóban, illetve hogy az ingerület nem terjed megfelelően a kamrákra. Mivel nincs megfelelő elektromos impulzus, a szív nem húzódik össze, ami akár egy életet veszélyeztető helyzetet eredményezhet. Ilyen esetekben a beültetett pacemakerek képesek mind a pitvarok, mind a kamrák összehúzódását biztosítani, tehát akár megmenteni a beteg életét. Vannak tehát helyzetek, melyben elengedhetetlen a pacemaker beültetése. Bizonyos esetekben ezzel ellentétben ennek elbírálása bonyolult orvosi feladat. Jelentkezzen be hozzánk pacemaker elbírálásra, és segítünk megválaszolni, hogy kell e Önnek pacemaker, és ha igen, milyen típusú készülék nyújthatja a legtöbbet.

Milyen pacemakerek léteznek?

A pacemakereket sokféleképpen lehet csoportosítani. A beültethetőség szempontjából messze a leggyakoribb pacemaker típus az ún. transzvénás katéterek csoportja, melyeket manapság leggyakrabban a bal mellkasfélen, a váll alatti területre ültetnek be.

Attól függően, hogy milyen szívritmus zavarral állunk szemben, eltérő felépítésű pacemaker rendszerek (AAI, VVI, DDD, DDD-R stb.) léteznek. Ezekről bővebben olvashat a gondozott betegeknek szóló részben.

Beültethető kardiális elektronikus eszközre van szükségem; mire számíthatok?

A beültethető kardiális elektronikus eszközök beültetése egy kis megterheléssel járó, helyi érzéstelenítésben végzett, rutin beavatkozás. A beültetés javallatának és a beavatkozás idejének megállapítása után megfelelő műtéti előkészítés szükséges. A műtét előtt EKG, szívultrahang és laborvizsgálat elvégzése elengedhetetlen. A vérvizsgálat során egyrészt a szervezet gyulladásmentes állapotáról (vérkép, CRP), másrészt a megfelelő véralvadásról (INR) gyűjtünk információt. A műtét előtt a vérlemezke-összecsapzódás gátlókat (Aspirin protect, Astrix, ASA, Zyllt, Clopidogrel, Efient, Brillique) nem szükséges elhagyni. A véralvadásgátló (“vérhigító”) készítmények szedését (Syncumar, Warfarin, Eliquis, Lixiana, Pradaxa, Xarelto) azok javallatának függvényében szükséges lehet módosítani. Fontos, hogy mechanikus műbillentyűk esetén tilos azokat kihagyni! A véralvadásgátló injekcióra (Clexane, Fraxiparine) való “átállítás” pedig szükségtelen és ellenjavallt. Szívritmuszavar (pitvarfibrilláció) miatt alkalmazott véralvadásgátló készítmények pontos alkalmazását a vérzéses és véralvadásos rizikó mérlegelése alapján az operáló orvos javaslata szerint érdemes szüneteltetni.

A műtét napján szilárd táplálékot már nem szabad fogyasztani, de folyadékot (leginkább szénsavmentes vizet) nyugodtan lehet inni. A megfelelő folyadékegyensúly a pácines számára komfortot, az operáló orvos számára pedig könnyebbséget jelent. Cukorbetegség esetén a reggeli inzulin, vagy a szájon át szedett vércukorra ható gyógyszer kihagyandó. A reggel alkalmazott vízhajtó tablettát is érdemes lehet kihagyni. A többi gyógyszer viszont változatlanul szedendő.

A kórházi felvétel során a műtét javallatáról és ellenjavallatainak hiányáról ismét meggyőződnek. Minden esetben szükség van vénás gyógyszeradás lehetőségének biztosítására; ún. branül behelyezésére. A műtét előtt a fertőzéses rizikó minimálisra csökkentéséhez a szakmai irányelveknek megfelelően antibiotikumot alkalmazunk.

Élet a szívritmus-szabályozómmal

A beültethető kardiális elektronikus eszközökkel az első kontrolltól számítva teljes életet lehet élni. Viselője visszatérhet a munka világába, sportolhat, úszhat, szaunázhat és használhatja a hétköznapi elektromos eszközöket is. Odafigyelést csak a nagyfeszültségű áram és az erős elektromágneses tér (pl. bolti lopásgátló, repülőtéri ellenőrzés, MR vizsgálat) igényel. A beültethető kardiális elektronikus eszközhöz kapott igazolványát mindig hordja magával! A repülőtéri biztonsági vizsgálaton és a bolti lopásgátlón tempósan át szabad haladni. Röntgen-, CT- és ultrahang vizsgálatot minden további nélkül lehet végezni beültethető kardiális elektronikus eszközt viselő páciensen. MR vizsgálat előtt minden esetben személyes ellenőrzés szükséges. A legtöbb műtéti beavatkozás előtt az altatóorvos a beültethető kardiális elektronikus eszköz ellenőrzését kezdeményezi, ugyanis az “elektromos kések” szintén megzavarhatják a szívritmus-szabályozók működését.

Alacsony és magas pulzusszámmal járó szívritmuszavarok esetén a “B” kategóriás jogosítvány egészségügyi alkalmasságának megállapítása szakorvosi vizsgálathoz kötött. Alkalmasságot akkor lehet megállapítani, ha a betegséget eredményesen kezelték. Tehát jól működő beültethető kardiális elektronikus eszközzel szabad vezetni.

A beültethető kardiális elektronikus eszközök az átlagos, emberi testet érő mechanikai hatásoknak nagy biztonsággal ellenállnak. Elesés, vagy ráesés kapcsán történő “elmozdulásuk” vagy meghibásodásuk valószínűtlen eshetőség.

A beültethető kardiális elektronikus eszközök beállításai tág határok között egyénre szabhatóak. Átlagos beállítások mellett, a tartósan 60/perc alatti, vagy 130/perc feletti pulzus gondozó orvosának felkeresését teheti szükségessé.

A szívritmus-szabályozó felett a bőrnek mindig lazán elmozdíthatónak és békésnek kell lennie. Ha a bőr telephez tapadását, meleggé, pirossá válását, esetleg váladékozását észleli, mihamarabb keresse fel gondozó orvosát!

Defibrillátort viselő páciens esetén számítani lehet, hogy az eszköz életveszélyesen gyors ritmuszavar esetén sokkot ad le. Ezt a legtöbben “lórúgás” szerű érzésként írják le. Egyetlen sokk megélése esetén, amennyiben semmilyen egyéb tünet vagy panasz nem jelentkezik, elegendő tervezett időben felkeresnie gondozó orvosát. Amennyiben két sokkot él meg, azonnal kérjen sürgős orvosi segítséget! (tárcsázza a 104-es vagy 112-es számot!)

A legtöbb beültethető kardiális elektronikus eszköz képes jelzést (hang jelzés, vagy rezgés) adni viselőjének. A jelzés oka lehet; figyelmet igénylő szívritmuszavar, az eszköz meghibásodásának gyanúja vagy sikertelen távmonitorozás. A jelzés észlelése esetén mihamarabb keresse fel gondozó orvosát!

A pacemakereket rendszeresen, általában félévente/évente kell ellenőrizni, a gyártói ajánlásoknak megfelelően.

 

Milyen rendszeresen kell ellenőrizni egy pacemakert?

A pacemakereket rendszeresen, általában félévente/évente kell ellenőrizni, a gyártói ajánlásoknak megfelelően. Ennek az ellenőrzésnek egyik célja, hogy ellenőrizzük a beültetett készülék megfelelő működését, az elektródák épségét, a telepélettartamot és más, a készülék működésére vonatkozó paramétert.

A fentiek mellett át kell tekinteni a készülék által gyűjtött adatokat is. A pacemaker a szívműködés elektromos aktivitását folyamatosan figyeli, és bizonyos szempontok alapján rögzíti az egyes szívritmus zavarra utaló jeleket. A modern készülékek jelentős részében mára a megszokott aritmia események mellett olyan származtatott értékek is kiszámításra kerülnek, melyek pl. a krónikus szívelégtelenség aktuális állapotára engednek következtetni.

Ezért elmondható, hogy az évenkéntinél gyakoribb pacemaker ellenőrzés bizonyos esetekben hasznos, egyes esetekben (rosszindulatú szívritmus zavarok, kardiális dekompenzáció) pedig akár életmentő is lehet.

Ezért fejlesztették ki a pacemaker gyártók az otthoni monitorozó rendszereket, melyek lehetővé teszik, hogy a páciens pacemakerét távolról, egy otthoni adó-vevő eszköz segítségével ellenőrizhessük. Ez természetesen nem helyettesíti a személyes orvosi vizsgálatot, de számos eszközt ad a kezelőorvos kezébe, melyek alapján a beteg gyógyszeres kezelése, kivizsgálása jobban vezethető.

Jelentkezzen be hozzánk egy vizitre, és segítünk megtervezni az ellenőrzések rendjét!

Mi az a palpitáció?

A szívdobogásérzés, vagy orvosi nevén a palpitáció nagyon gyakori panasz. A szívritmuszavarok diagnosztikája sokat fejlődött az elmúlt években megjelent okosóráknak, egyéb okoseszközöknek köszönhetően. A modern eszközök és a hagyományos 24 órás EKG együttes alkalmazásával mára a diagnózis könnyebben felállítható.

A ritmuszavarok kezelésének négy pillére van. Ezek az életmódi változtatások, a gyógyszeres terápia, az eszközös (pacemaker, ICD) terápia, valamint bizonyos ritmuszavarok esetén a műtéti megoldás. Foglaljon időpontot hozzánk aritmológiai konzultációra, és segítünk megtalálni a megoldást.